Az Európa Nostra Szervezet 1998. évi kitüntetettjeinek név- sorát január 28-án Párizsban nagyszabású ünnepség kereté- ben hozták nyilvánosságra. A négy közül az egyik díjat a zsûri értékelése szerint „a kiváló épületkutatásért és a magas szellemiségû helyreállítási mun- káért, amely a templom építé- sének sokszínû történetét épí- tészeti egységének tökéletes megôrzésével összhangban mutatja be” a sonkádi reformá- tus templom érdemelte ki.
Szabolcs-Szatmár megye, az or- szág természeti és történeti em- lékekben gazdag keleti szegle- te, méltatlanul kevéssé ismert.
A néhány száz lelkes kis telepü- lés, Sonkád református templo- ma is egy volt a számon tartott, de az avatatlan szem számára átlagos mûemlékek sorában.
A 15. században épült egyha- jós, sokszögzáródású boltozott szentélyû, támpillérekkel gyá- molított kôépület a l6-l7. század háborús eseményei és a soroza- tos természeti csapások követ- keztében csaknem rommá vált.
Az l7l7. évi tatár betöréskor kiégett templomot barokk stí- lusban építették újjá: falait, mennyezetét és berendezését a kor ízlése szerint gazdagon dí- szítették. Az l800-as évek elején fa harangtornyát a nyugati homlokzat elé épített téglato- ronyra cserélték. A jószándékú, de érzéketlen és igénytelen ta- tarozások az épület értékeit sor-
ra eltüntették. E javítgatások dacára a templom állaga foko- zatosan romlott, és az 1980-as évekre istentisztelet céljára is al- kalmatlanná vált.
Az elôkészítô felmérés, kutatás és régészeti feltárás látványos eredményei alapján az egyszerû állagvédelem helyett egy teljes körû igényes mûemléki helyreál- lítást tûztünk ki célul.
A templom külsô-belsô képét döntôen a l8. században kiala- kult egységes arculata határoz- za meg. Ezért a helyreállítás alapelveként a középkori ere- detre utaló részletek egyidejû bemutatása mellett ennek az ál- lapotnak minél teljesebb és hi- telesebb visszaállítását határoz- tuk meg.
Az l992 ôszén megindult, de vontatottan haladó kivitelezési munkáknak az Európai Unió l995-ben megpályázott és el- nyert támogatása adott lendü- letet.
Az épület állagvédelme szem- pontjából elsônek a tönkrement tetôvel kellett foglalkoznunk. A múlt századi, jellegtelen bádog- héjalású tetôt elbontva egy, a korábbi tetôidomot visszaidézô új ácsszerkezet készült, amely kettôs hódfarkú cserépfedést kapott. Ezzel egyidejûleg újult meg a míves vakolatarchitektú-
4
Európai díj
a sonkádi református templomnak
1. A templom délkeleti nézete 2. A templombelsô, a szentély falain az elbontott középkori boltozat lenyomatának bemutatásával
1
rájú, jellegzetes barokk süveg- gel koronázott torony.
A kissé megsüllyedt és megdôlt középkori templomtest megerôsítésére rejtett vasbe- tonkoszorú, a magas nedves- ségtartalmának mérséklésére az elektroozmózis elvén mûködô alacsony feszültségû falszárító rendszer épült ki.
A csúcsíves záródású tölcsérbél- letes ablakokkal megnyitott déli homlokzat gótikus kapujának védelmére l759-ben tölgygeren- dákból ácsolt cintermet eredeti állapotának megfelelôen újítot- tuk meg. Az északi oldalon a ko- rábban elbontott, de feltárt ma- radványai alapján egyértelmûen rekonstruálható sekrestyét, vala- mint a hosszfalat támasztó kö- zéptámpillért – az új hozzátételt habarcsdörzsölt, kisméretû tégla falazattal jelezve – visszaépítet- tük. A homlokzatokat a felület hajlatait, szabálytalanságait ér- vényre juttató vékony mészha- barcs vakolat fedi, amely törtfe- hérre meszelt. A déli oldalon gondos restaurálással láthatóvá tett festéstöredék a külsô egyko- ri díszítettségét igazolja.
Általánosságban az építés min- den fázisában bevált hagyomá- nyos anyagok és kézmûves módszerek használatára töre- kedtünk.
A templombelsô helyreállítása igen összetett feladatnak bizo- nyult. A falak középkori kifesté- se sajnos megsemmisült. A l8.
századi élénk, szinte harsogó színekkel, lendületes ecsetvoná- sokkal felhordott falfestés azon- ban a hosszas feltáró, tisztító munka és a gondos restaurálás lévén újra élvezhetôvé vált. A geometrikus elemekkel ötvözô szôlôindás virágos díszítés a dia- dalívet és a nyílások szegélyét keretezi.
Az l766-ból származó kazettás famennyezet meglétére csak a fafödém bontása során derült fény. A kézzel morzsolható, ro- varrágott deszkákat letisztítva, konzerválva, kiegészítve sikerült megmenteni. A felületen nyo- mokban megmaradt rajzolat és festékfoltok alapján rekonst-
ruált stilizált virágmotívumok a népi díszítômûvészet gazdag képzeletvilágát példázzák.
Az L alakú karzat mozgalmas plasztikájú, sokszínûre festett dí- szes mellvédjét szinte csak a vas- tag barna olajmázolástól kellett megtisztítani. A régi padok min- tájára kivitelezett új padtömbök mellett a cizelláltan fûrészelt, színekben tobzódó szószékko- rona, az öblös mózespad és az úrasztala gondosan restaurálva teszik teljessé a rusztikus tégla- padlózatú enteriôr korhû képét.
A helyreállítás részét képezte az elektromos rendszer korszerûsí- tése: az új világítás és a padfû- tés kiépítése. A csapadékvíz el- vezetésére helyi szikkasztóba vezetett, zárt csatornarendszer épült ki.
Az idillikus falusi környezetben álló templom kertje egyszerû, mértéktartó eszközökkel rende- zett.
Oltai Péter
Építész: Oltai Péter Statikus: Dr. Gilyén Nándor Elektromos: Karácsonyi Károly Közmû: Graffjódy Zsuzsanna Falszigetelés: Deschmann Alajos Kert: Dr. Szikra Éva
(Állami Mûemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ) Restaurátor: ÁMRK Szakrestau- rálási Osztály (Kiss Margit) Törô Rozália, Pázmándi Sándor Generálkivitelezô: Szászi Ernô Fotók: Kenéz Pál
2
Építés és lakás a XXI. század- ban – ez az idei lipcsei Építô- ipari Szakvásárnak a mottója, melyet 1999. október 20–24.
között tartanak. 1997 óta má- sodszor ad otthont az új vásár- terület a maga egyedülálló ar- chitektúrájával, nagy, egyen- ként 20 000 négyzetméteres alapterületû földszintes csarno- kaival a rendezvénynek.
A szakvásár rendezôi 1999-ben is telt házat és több mint 1500 kiállítót várnak. Az új vásárterü- let megteremti a feltételt ah- hoz, hogy egy idôben és egy helyen lehessen mindent felvo- nultatni, ami az építés témakö- rébe tartozik. A széles kínálatú palettán szinte minden meg- található az építôanyagoktól és építôelemektôl, feldolgozásuk- tól és az építkezési helyen való alkalmazásuktól az épületgépé-
szeten keresztül az építôipari gépekig, darukig, állványzato- kig és zsaluzatokig.
A kiállítók prezentációit több kü- lön bemutató egészíti ki. Elôké- születben van az „Építési inno- vációk” címû külön bemutató, amelyen többek között automa- tizálási megoldások, modern tervezési technikák, logisztika és hálózattá összekapcsolt rend- szerek, valamint építési robotika lesz látható. Megtekinthetô to- vábbá az ökológiai és jutányos árú építési kínálatot felvonultató
„Tartós építés” elnevezésû szak- kiállítás és az észak-európai épít- kezést és lakáskultúrát bemuta- tó kiállítás.
Bôvebb információ:
Interpress Kiállítások Kft.
Telefon: 302-7525/120 mellék Fax: 302-7530
6
Építés és lakás a XXI. században Pro Architectura díj
A rendelettel (11/1999. (I.29.) FVM) szabályozott Pro Architec- tura díjra legalább egy éve hasz- nálatba vett épület építész ter- vezôje (tervezôi) pályázhat(nak).
A pályázatnak tartalmaznia kell:
• a pályázó személyi adatait (la- káscím, munkahely, telefon- szám, tudományos fokozat, ed- digi elismerések);
• a területi, vagy megyei, vagy a települési fôépítész véleményét;
• a pályázó(k) szakmai életútját;
• a megértéshez szükséges mértékû dokumentációt, A/3-as különálló lapokon;
• mûleírást, amely tartalmazza az építmény pontos címét, az építés idejét, a kivitelezô (cég) nevét, az építmény jellemzô adatait, az építmény leírását;
• az épületrôl készült fotókat, és néhány (3-5 db) diafelvételt.
A pályázathoz benyújtható az épület tulajdonosának, haszná- lójának, önkormányzatnak az írásos véleménye.
A díjban nem részesült pályáza- tokat minden év december 30- ig lehet átvenni a benyújtás he-
lyén, vagy a benyújtó kérésére postán visszaküldik. A bekül- dött diafelvételeket archívu- munk számára megôrzik.
Évente legfeljebb öt díj adomá- nyozható. A díjjal emlékplakett, az adományozást igazoló okle- vél és pénzjutalom jár.
A díjat minden évben az Építé- szeti Világnapon, október elsô hétfôjén a Pro Architectura díj bizottságának elôterjesztése alapján a földmûvelésügyi és vi- dékfejlesztési miniszter adomá- nyozza. A Pro Architectura díj bizottságának elnöke az FVM építésügyekért felelôs helyettes államtitkára. A bizottság tagjai a helyettes államtitkár által – az építészet elismert szaktekinté- lyeibôl – javasolt, a miniszter ál- tal 3 éves idôtartamra kineve- zett személyek.
A Pro Architectura díj pályázatá- nak beadási határideje minden évben, így idén is május 30.
A pályázatokat a FVM Építés- ügyi Hivatala címére
(1055. Budapest, Kossuth tér 11.) lehet benyújtani.
A párizsi Batimat alighanem a legnagyobb szabású kiállítás Eu- rópában. Idén november 8–13.
között az Interclima-Intercom- fort ‘99 épületgépészeti vásárral együtt közel 200 000 négyzet- méteren 5000 kiállítót kereshet- nek fel az érdeklôdôk – várha- tóan több mint félmillióan. A méretekbôl következôen nem csodálkozhatunk azon, hogy a szervezôk a hangsúlyt a minôsé- gi kapcsolatok felvételére, a kiállítók és látogatók közötti ta- lálkozók megszervezésének az elôsegítésére, a vásár áttekint- hetôségére és a kényelmi szem- pontokra helyezték.
A szakkiállítás katalógusát könyv- és CD-ROM-alakban is megjelenítik, a vásárral kapcso- latos összes információt meg- szerezhetik az érdeklôdôk az In- terneten (www.batimat.com) és e-mailen (info@batimat.com); a beléptetési rendszer is a gyorsa- ságot, vagyis a hatékonyságot szolgálja.
A kiállításra látogató szakembe- reket igényeik elôzetes felméré- se alapján négy, a kitûzô alap-
ján is megkülönböztethetô ka- tegóriába sorolják – Excellence, Premier, Privilege, Professionnel –, akik minden kategóriában az igényeknek leginkább megfele- lô szolgáltatásokra számíthat- nak. Az Excellence Klub eseté- ben például háromnyelvû tol- mácsot, jól felszerelt (Internet- használatot is nyújtó) mini dol- gozószobát, a Batimat ‘99 ka- talógusát és az újdonságok ka- talógusát, a tematikus vásárlá- togatást megkönnyítô térképet, pihenôhelységet, szabad bár- használatot biztosítanak.
Igényeiknek megfelelô szolgál- tatásokkal várják például a disztribútorokat is (kereskedôk faluja), és a már hagyományos vásári eseményekre, az Innová- ciós versenyre és a Design Tró- fea odaítélésére is sor kerül majd.
További információk:
Franciaországi Szakkiállítások Képviselete
1052 Budapest, Petôfi Sándor u. 11.
Telefon/telefax: 266-1318
Batimat ‘99
A Wienerberger Téglaipari Rt.
1998 ôszén az egyetemi feladathoz kapcsolódó tervpá- lyázatot írt ki a BME építészhall- gatói számára a Porotherm 44- es kézi falazóblokk, illetve az új BURCOLOR rendszer alkalmazá- sára II., illetve III. éves hallgatók számára. A beérkezett pálya- munkákat az Építészmérnöki Kar tanszékvezetôibôl, illetve oktatóiból, valamint a cég szak- értôibôl álló zsûri bírálta el, és
rangsorolás nélkül az alábbi nyolc hallgató tervét díjazta 25.000 - 25.000 Ft-os díjjal:
Balázs Orsolya, Buzder Lantos Zsófia, Cservenyák Eszter, Kárpáti Ágnes, Nagy Márton, Sándor Gergely, Szabó István, Varga Borbála
A II. évesek feladatai közül Szabó István pátyi családi ház tervét mutatjuk be.
Wienerberger Téglaipari Rt.
Téglapályázat az egyetemen
Napjaink Európájában az északi országok mondhatják el maguk- ról, hogy a mindennapi életben biztosítani tudják a különbözô fogyatékosságú emberek szá- mára az esélyegyenlôségen túl az akadálymentességet is.
Ugyanis ôk mindezt már több mint harminc évvel ezelôtt el- kezdték tanulni, oktatni és alkal- mazták is a gyakorlatban. Inté- zeteik megszüntetésével a társa- dalomba kezdték fogadni sérült és fogyatékos polgáraikat.
Ilyen méretû változás elképzel- hetetlen lett volna akkor, ha nem érzik át annak a jelentôsé- gét: mennyire fontos az önálló életre való nevelés megtanítása.
Hiszen errôl van itt szó, nem el- tartottakra van szükség, hanem a cselekvôképességet kell min- den szinten biztosítani minden ember számára. Ehhez át kel- lett szervezni az egész betegel- látási és rehabilitációs mecha- nizmust. A mozgássérült ember esetében ugyanis nemcsak az a fontos, hogy milyen technikai segédeszközzel és adaptált kör- nyezettel vesszük körül, hanem az is, hogy a rendelkezésére ál- ló csúcstechnikát képességei szerint tudja-e használni. E módszerek megtanítása az or- vos, a gyógytornász, a foglalko- zásvezetô és a rehabilitációs mérnök feladata. Attól függôen pedig, hogy éppen az élet mely területén kell az adaptációt végrehajtani, kapcsolódhat be az építész is. Ez az a pont, ami- kor nagyon figyelnünk kell arra, milyen környezetben kezd új életet a sérült ember.
Figyeljük csak meg, hogyan visel- kedünk, amikor egy fogyatékos emberrel kerülünk kapcsolatba!
Zavarunkban néha nem is tud- juk, mivel teszünk jót vagy rosszat neki. Mindez tudatlansá- gunkból, a helyzet adta zavaro- dottságunkból, valamint az irán- ta érzett szánalmunkból fakad- hat. Pedig nagyon sokszor nem az a legjobb megoldás, ha szí- vünket-lelkünket kitéve felesle- ges tiszteletköröket futunk az ér- dekükben, mert hiszen ôk nem tökéletesen elesettek, hanem
csak abban a helyzetben és pilla- natban segítségre szorulnak.
Törvényeink biztosítják az esély- egyenlôséget és az akadály- mentes épített környezet kiala- kításához szükséges rendelke- zéseket. Ezzel nekünk, építész- mérnököknek úgy kell bán- nunk, hogy helyesen tervezett környezet kialakításával a lehe- tô legalkalmasabb életteret biz- tosítsuk minden ember számá- ra. Tulajdonképpen mi is ez az élettér? Lehet park, utca, köz- hasznú épület, lakóépület, isko- la, óvoda, erdei turistaút, aluljá- ró, tömegközlekedési eszköz stb. – minden, amihez emberi tevékenység kapcsolódik. Ha vi- szont eldöntjük, hogy mindenki számára – beleértve a gyereke- ket, a babakocsit toló terhes anyákat, az idôs embereket, a sérülteket – akadálymentes kör- nyezetet kívánunk létrehozni, akkor azt nem külön erre a cél- ra készített mûtárgyakkal kell elérnünk, hanem olyan épület- és környezettervezési elvek al- kalmazásával, melyek biztosít- ják minden ember számára a látogatható környezetet. Ezt a rendezô elvet „egyetemes ter- vezésnek“ nevezik. Természete- sen minden esetben másként kell elbírálnunk a fontossági szempontokat az akadálymen- tességhez. Mielôtt példákkal il- lusztrálnánk a fent említetteket, néhány kifejezést kell pontosan értelmeznünk!
A tolókocsinak hívott eszköz nem azonos a kerekes székkel!
Ha csak az összetett szavak ér- telmét vizsgáljuk, már rögtön érthetôvé válik, hogy az elôbbit tolják, ellenben az utóbbit a benne ülô hajtja és irányítja. Ez- zel is az önállóságot és a má- soktól való függetlenséget kí- vánják hangsúlyozni a benne ülôk. Felmérések bizonyítják, hogy a vak emberek önmagu- kat látássérültnek tekintik, s nem vaknak. A hallásában sé- rült embert siketnek illik nevez- ni. A fogyatékos szó körül pe- dig olykor indulatok csapnak össze, mert az élô nyelv okozta fogalomzavar sértôleg hat.
Az úttesten átívelô gyalogos-fe- lüljáró, amelyre esetenként több lépcsôkar vezet, veszé- lyekkel teli akadályt jelent nem- csak a látássérülteknek, hanem az idôs vagy nehezen járó em- bereknek is. A megcsúszást csak a korlát markolásával lehet kivédeni. Néhány felüljáróhoz építettek ugyan rámpát, de an- nak hajlásszöge miatt képtelen- ség kerekes székkel leküzdeni azt, ezenkívül nem biztos, hogy az úttest másik oldalán meg- épült a lefelé vezetô része is.
Az 1. képen látható gyalogos- felüljárót egy csökkent látóké- pességû vagy látássérült ember különösebb probléma nélkül tudja használni, de már egy ke- rekes székes számára teljesen alkalmatlan. Viszont azt sem ál- líthatjuk, hogy a látássérül- teknek mindenben megfelelô, mert a lépcsôfokok nem men- nek kétoldalt a híd széléig. El- lenben aki nehezen lépcsôzik, annak az enyhe lejtôn közvetle- nül a korlát mellett könnyebb felmennie a korlátba kapasz- kodva gyerekkocsival is. Az esélyegyenlôséget szem elôtt tartva és hogy a kerekes székes ne kerüljön hátrányba, biztosí- tani kell részére az úttesten va- ló biztonságos átkelés és a parkba való bejutás jogát ott, ahol a felüljáró áll.
A 2. képen bemutatott stras- bourgi példa demonstrálja a megfelelôen kialakított villa- mosmegállót, illetve az ala- csony padlószintes villamost. A képen jól látható a 4-5 cm ma- gas „küszöb“ leküzdésére szol- gáló feljáró az elsô ajtó elôtt.
Ez a megoldás a kerekes szék használóinak ugyanolyan ké- nyelmes, mint a babakocsival vagy kerekes járókerettel, illetve mankóval sétáló embernek. A másik elônye ennek a megálló- nak, hogy a csökkentlátók és a kisebb gyerekek részére is jelöli a veszélyeztetett zónát szín- használattal és a felületek kü- lönbözôségével.
Talán nem túlzás az a kijelen- tés, miszerint Magyarországon a közhasznú épületek 90-95
százaléka nem megközelíthetô kerekes székkel. Ennek a meg- döbbentôen magas aránynak a következtében csak elvétve lá- tunk kerekes székest a hivata- lokban, a postákon vagy a szín- házakban. Elsô és legfontosabb feladat a bejáratok akadály- mentesítése és a közhasznú épületek látogathatóvá tétele.
Az akadálymentes bejáraton (3.
kép) a következôket lehet ész- revenni: a bejárati ajtó kialakí- tásánál az esélyegyenlôség a bejutásban nyilvánul meg, mert minden ember számára ez je- lenti a „fô” bejáratot.
Meg kell állapítanunk: a figye- lemfelkeltô jelzések nem meg- felelô magasságban vannak, és a bejárati ajtó hangsúlyos, elté- rô színnel való jelölése elhibá- zott. Pozitívumként értékelhetô a küszöb nélküli átjárás, vala- mint a megfelelô áttekinthetô- ség mindkét oldalról.
A 4. képen egy közösség által használt századfordulón épített ház látható, olyan bejárattal, hogy azt mind az idôsek, mind pedig a fiatalok egyaránt biz- tonsággal használják, és építé- szetileg is beilleszkedik az épü- let által képviselt környezetbe.
A legtöbb bosszúságot a bejá- rati lépcsôk okozzák: elég akár csak egy fok is ahhoz, hogy akadályba ütközzünk. A küszöb is ilyen akadályok forrása lehet, ha 2 cm-nél magasabban áll ki a padlóburkolat síkjából.
Az épületben, mint lakótérben tovább haladva eljutunk abba a helyiségbe, amit sokan 90 x 120 cm alapterületre méretez- nek (5. kép). Pedig, ha tud- nánk, miként használja kényel- mesen egy kerekes székes a toalettet, akkor nem alakultak volna ki olyan középületi vizes- blokkok, amiket nem tudnak még megközelíteni sem, nem- hogy használni. Hozzáteszem, a mozgássérült WC-helyiség nemcsak a sérülteknek lenne fontos, hiszen ebben a helyi- ségben könnyedén el lehet he- lyezni a csecsemôápoló asztalt is, vagy a még önálló WC-hasz- nálatra nem képes kisgyereket a k t u á l i s
8
Rehabilitáció és épületrehabilitáció
segítô felnôtt is elfér benne.
Nyilván a különbözô sérültek eltérô méretû és helyzetû ka- paszkodókat igényelnek, de egységesen használható a két- oldali felhajtható kapaszkodó, valamint az ülésmagasító (be- épített bidével), amit a 6. ké- pen lehet látni. Mindezen kellé- kek és felszerelések megléte után sem szabad hátradôlnünk a székünkben, mert akkor még nem találkoztunk a helyiségbe való bejutás ördögével, aki a legnehezebb idôben üzeni az il- letônek, hogy a kulcsot egy másik szintrôl kell elkérni. De ha már sikerült bejutnunk az akadálymentes WC-helyiségbe, még akkor is érhetnek megle- petések. Például a rossz helyre szerelt kapaszkodó, a mosdó és a WC-csésze közé feleslegesen beépített válaszfal, a túl magas- ra helyezett tükör, a segélyjelzô berendezés hiánya stb. Az anyagi vonzata ezeknek az átalakításoknak nyílván nem el- hanyagolható összeg akkor, ha utólag kell a meglévô környe- zetbe beavatkoznunk, hiszen ebbe beletartoznak a gépészeti, épületgépészeti és építészeti átalakítás költségei is. Viszont, ha az épületet ezen rendezô el- vek szerint tervezzük és építjük meg, akkor a beruházás értéké- nek alig néhány töredék száza- lékából már akadálymentes környezetet hozunk létre. Ez igazán nem nagy ár – ráadásul törvény is elôírja – és lehetôvé teszi, hogy mindenki – legyen idôs, mozgássérült, szellemi fo- gyatékos – teljes értékû állam- polgárnak érezhesse magát.
Fischl Géza
1. Gyalogos-felüljáró, mely kerekes székes számára alkalmatlan
2. Megfelelôen kialakított villamosmegálló Strasbourgban 3. Akadálymentes bejárat rossz jelzésekkel és jelölésekkel
4. Századfordulós ház jól akadálymentesített bejárata 5. 90x120 WC, ami sérült embereknek alkalmatlan 6. Kapaszkodóval, ülésmagasítóval ellátott, megfelelô méretû toalett
Az integráció gondolata, amely a túlságosan felaprózott felsô- oktatási struktúra összefogásá- ra született, a mellé képzelt milliárdok „aranylázában” telje- sen nevetséges egyesülési szán- dékokat szült – elefánt és miki- egér összefogásokat. Óriási lici- tálás indult az ésszerû oktatási hierarchián belül. A szakközép- iskola fôiskolává, a fôiskola egyetemmé kívánja kikiáltani magát. A távoktatás „biznisze”
sokszor jelentéktelen képernyô- vé zsugorítja a katedrát, felejt- ve, hogy az Universitas három lényeges fogalomra épül:
Campus – Studentes – Professores.
Ez a lázas piaci verseny ugyanakkor teljesen átláthatat- lan vagy tudatosan homályosra
„smirglizett” gazdasági rend- szert (azt is mondhatnám, ha- talmat) hozott létre, amelybe az egyszerû halandó, diák vagy tanár sem belelátni, sem pedig kiigazodni benne nem képes.
Félreértés ne essék, nem az ér- telmes és szükségszerû gazdál- kodást tagadom, csak azt a tényt kívánom hangsúlyozni, amelyet egy tanártársam tömö- ren így fogalmazott: „... sem a bölcsôt, sem az iskolapadot nem lehet árusítani, de a be- tegágyat sem.” Mi mégis meg- tesszük!
Mindezek mellett jóval keve- sebb szó esik a diákokról és a tanárokról, az alkotó és kreatív munkáról, magáról a minôség- rôl. Pedig az egész történetnek, amely tömören egyetemnek hívja magát, csak errôl kellene szólnia.
Nagyon jól tudjuk, hogy az el- múlt évtizedekben nagyarányú kontraszelekció játszódott le a felsôoktatásban. Sok esetben kellett politikai minôsítéseknek megfelelni a szakmaiak ellené- re. (Sajnos, az egyetem ma is a politikai kimenekülés egyik al- ternatívája, egyfajta „éjjeli me- nedékhely”.) Nagymértékben szétvált az oktató és alkotó munka gyakorlata. Sôt! Tuda- tosan szét is választották! A
„tudományosság” mellett má- sodrendû lett a kreativitás. Az építészet egy jelentéktelen rész- területérôl írt kisdoktori disszer- táció többet jelentett az egye- temi megítélésben, mint szá- mos nívós épület alkotásáért el- nyert Ybl-díj.
Megszûnt az a közös nevezô – nevezzem szakmagyakorlásnak –, amely a különbözô szakterü- letek tanárait egyetlen habitus- sá: építésszé formálta.
Abban a Tudományos Akadé- miában, amelyben fôtitkár volt Arany János (és még sorolhat- nék hasonló nagyságokat), ma alig találunk a szépmûvesség, a múzsák által delegált tagokat.
A rossz irányú szelektálódást felerôsítette az oktató munka szánalmas díjazása, amely oda vezetett, hogy például az épí- tészszakma alkotó egyéniségei legfeljebb külsô támogatóként, oktatóként vállalják az egyete- mi kapcsolatot. Az elmúlt évek- ben sok esetben tanszékek ve- zetésére nem lehetett alkalmas, a szakma által kvalifikált embe- reket találni. A rendszerváltozás idejére hallatlanul elöregedett az egyetem, nem képzôdött utánpótlás, aminek a hatását ma is érezzük. Mutatja ezt a vezetô oktató, valamint a ta- nársegédi-adjunktusi gárda lét- számösszetétele, pénzügyi szembeállítása, a fiatal, dinami- kus korosztály kárára. Ezen a helyzeten némileg változtatott a doktoranduszi rendszer beve- zetése.
Az egyetemet, ha jövôképet akar rajzolni a maga számára, egyetlen felismerés vezetheti csupán: „magas színvonalú kutató (alkotó) munka nélkül nincs magas színvonalú okta- tás.” (idézet Solymosi Frigyes akadémikustól) Vagy miként Pungor Ernô akadémikus írja a Professzorok Batthyány Köré- nek vitaanyagához: „... meg kell vizsgálni, hogy az egyete- men dolgozó felsôoktatási dolgozók alkalmasak-e nem- zetközi együttmûködésben ki- próbált szakemberként a he- lyükön maradni..., hogy az is-
kolateremtô egyéniségek mi- lyen számban vannak jelen, és mennyire ügyelnek hazánk eredményeire.”
Éppen ezért átgondolandók és fokozottan erôsítendôk a következô feladatok:
• A tudományos minôsítések értékállandóságának, színvona- lának biztosítása! Óriási felelôs- ség hárul a habilitációs bizott- ságokra, mestertestületekre, hogy valóban letéteményesei, hites helyei legyenek a szakmai minôsítéseknek. Az Építészmér- nöki Kar vezetôsége és Mester- testülete nagy súlyt fektet a szakmai akkreditáció új lehetô- ségeinek kihasználására, a DLA- fokozat rangjának biztosítására, a szakma elismert építészeinek habilitációjára. Pótolva az el- múlt évtizedek azon hiányát, amely az elôzôekben már vá- zolt alkotómunka minôsítését akadályozta.
• Biztosítani kell a szakmai közélet, a szakmai fórumok ok- tatásban való jelenlétét. Egyete- münk nagyon „belterjes”, amit talán a jelen konferencia (az elôadás a Mûegyetem 2000 konferencián hangzott el – a szerk.) is példáz: kevés idôt hagyván a különbözô szakmák tájékoztatására, üzenet értékû meghívására. Törekednünk kell arra, hogy a szakma értékítéle- te egybeessék az egyetem ér- tékítéletével, hiszen diákjaink az életben fognak igazán vizs- gázni, megmérettetni. Kell, hogy a kamarák, szövetségek, kutatóintézetek betekintést nyerjenek az oktatásba, hallat- hassák szavukat a tanrendi döntésekben, tantárgyak akkre- ditációjában.
• Meg kell ôrizni a pályázati rendszerek tisztaságát, etikáját.
Gyakran tapasztalja az ember az elbírálások „klisé” jellegét.
Lassan kialakul egy pályázati szakzsargon, amelyet ha valaki nem ismer, vagy attól eltér, vesztes helyzetbe kerül az „in- formált írástudóval” szemben, mégoly nagyszerû és valóban értékes kutatási téma esetén is.
a k t u á l i s
10
A felsôoktatás értékállandóságának néhány kérdése
Az elmúlt esztendô- ben – az egyetemen kívül és belül –
számtalan cikk és tanulmány jelent meg a felsôoktatás gazdasági helyzeté- rôl, struktúrájáról, a finanszírozási mó- dokról és lehetôsé- gekrôl. Hatalmas piaci verseny indult meg a normatív támogatások szint- jéért, a legkülönbö- zôbb nemzetközi és hazai pályázatok elnyeréséért. A piaci szellem mellett beköltöztek jogos és szükséges, de sokszor teljesen félreértelmezett fogalmak és törek- vések, mint az in- tegráció, a média, a távoktatás
és sorolhatnám a manipulálhatóság számtalan és
gyakran eltorzult
formáját.
• A Széchenyi Ösztöndíj külön témát érdemelne. Korom elle- nére örömmel fogadtam azt a kezdeti szándékot, amely a fia- tal, kiemelkedô tehetségû alko- tók támogatását célozta meg.
Azokét, akik munkájuk mellett gyermekneveléssel, családfenn- tartással napi anyagi gondokkal küzdenek. Igazságtalannak ér- zem, hogy a kreatív szakmák (építészet, képzô- és iparmûvé- szet) itt is háttérbe szorulnak.
Megmagyarázhatatlannak tar- tom az olyan eredményeket, hogy némely tanszéken számos Széchenyi Ösztöndíj születik ak- kor, amikor az adott idôben egy egész kar nem tud ered- ményt elérni.
• A teljesítményre épülô támo- gatási rendszert ki kell alakítani.
Azon országok sorában, ahová igyekszünk, a teljesítmény elis- merése az egyik legnagyobb hajtóerô. A teljesítmény pedig nem feltétlen egyenesen ará- nyos az egyetemi kasszába be- folyt összeggel, vagy az „elfog- lalt területtel”. Ismét Solymosi Frigyes akadémikust idézem:
„Minden területen ki kell válasz- tani a nemzetközileg is kiemel- kedôen mûködô kutató (alkotó) egységeket.”
• Meg kell találni az oktatási formákat és embereket, akik (amelyek) a létszámnövekedés- bôl adódó oktatási problémá- kat meg tudják oldani. Az épü- lettervezés oktatásánál a sze- mélyes jelenlét, a mester-tanít- vány kapcsolat elengedhetet- len. A hallgatói létszám növe- kedése, illetve a tanári létszám csökkenése ennek ellentmon- dani látszik.
• Az ellentét feloldására alkal- mazzuk tanszékünk középület- tervezési gyakorlatánál a „verti- kális mûterem” módszerét, amely az „ipari” tervezési gya- korlat leképzése. A tankör (25 fô) munkájának irányítását ve- zetô mester végzi a hozzá beosztott és általa választott doktoranduszokkal, illetve ötödéves demonstrátorokkal.
Az óra felvezetése, az adott tervezési stádium problémáinak
vázolása, az elért eredmények értékelése a vezetô mester feladata. A hallgatók terveinek korrigálását a beosztott team tagjai a mester útmutatásával látják el. A módszer jó mestere- ket, jó képességû doktorandu- szokat és demonstrátorokat kí- ván, akik kreatív gondolkodási készséggel, óráról-órára történô felkészüléssel bírnak. A rend- szer nagyon jól mûködik! A ki- választott demonstrátorok a mûtermi gyakorlatokon keresz- tül spontán részesülnek a szük- séges elit-képzésben is.
• Stratégiai fontosságú a dok- torandusz, illetve mesterképzôs hallgatók jó kiválasztása. Az ô képzésük nem a graduális kép- zés idejének megnyújtása, ha- nem gyakorlattal bíró, önálló alkotói munkával rendelkezô, a DLA-fokozat megszerzésére esélyes tervezôk kiválasztása, az utánpótlás biztosítása. Ezért tanszékünk a legritkábban (csak nagyon rátermett növen- dékek esetén) vesz fel friss dip- lomázót. Nagyobb eséllyel raj- tolnak a két-három éves gya- korlattal rendelkezô, mester- vagy vándoriskolát végzett épí- tészek.
• Szükségesnek látom a gradu- ális képzésben a kétlépcsôs ok- tatás bevezetését karunkon, va- lamint a posztgraduális elit- képzés elindítását a tervezés oktatásban is, azaz a tanulmá- nyi idô differenciálását, illetve meghosszabbítását. Mindezek – nyilvánvalóan sok más egyéb mellett – biztosítani fogják a felsôoktatás állandóságát, a magyar építészmérnök-képzés elismert nemzetközi tekintélyé- nek megôrzését. És általa való- ban a tudás lesz az egyetemi polgárok tagolódási rendjének egyetlen mércéje!
Török Ferenc
a k t u á l i s
12
Képzési feladatok, oktatási struktúra az építészképzésben
Alapfogalmak:
kreativitás – építés alkotás – építészet
Az építés maga ôsi igénye az embernek. A barlang ösztönös eltorlaszolása egy kôtömbbel – építés, mely a történelem során tudatos cselekvéssé vált. Ész, ösztön és anyag egyenlô építés.
Az anyagok felhasználásának módja évezredek alatt sokat vál- tozott. Az építés a huszadik szá- zad végére bonyolult mûszaki, gazdasági tevékenységgé, épí- téstudománnyá fejlôdött. A technika a külsô feltételek meg- teremtésével foglalkozik, ennél nem több. Ez nagysága és ereje.
Ismerete szükséges, de nem elégséges feltétele az építészet mûvelésének.
Az építés legmagasabb fokát építészetnek nevezzük. Az épí- tészet építéssel szembeni több- letértéke a szellem birodalmá- ban keresendô. A szerkezetté formált anyag és tér egy gondo- lat kifejezésének eszköze. A cél, a rendeltetés mindig több egy- szerû fizikai szükséglet kielégíté- sénél. Az építészet mûvészet. A tudomány szétszed és elemez, ôt a részek érdeklik. A mûvészet a teljességet keresi. A cél közös:
Isten törvényeinek megismerése.
(A mûvészet közelítése a tudo- mányhoz a reneszánsz fontos problémája volt. „Ars Sine Scien- tia Nihil Est” – az idézet a XV.
századból való. A milánói dóm továbbépítésével kapcsolatos vi- tában Jean Mignot fogalmazta meg, s annyit jelent, hogy a mû- vészet nem képes igazi értéket létrehozni tudományos alapos- ság, elméleti megközelítés nél- kül. Erre kiváló példa Leonardo vagy Dürer munkássága. Ezt az állítást azóta különösen a XX.
század egyes mûvészeti irányza- tai határozottan tagadják.)
Az építészeti tervezés meghatározó jelentôsége Az építéstudomány és az építé- szet egyik elsô kézzelfogható
találkozási pontja az építészeti tervezés. Mondhatnánk úgy is, hogy az építészet számára a ter- vezés teszi emészthetôvé az épí- téstudomány részeredményeit.
Az építészeti tervezés egy mód- szer, melynek segítségével a mûhöz juthatunk. Maga a terv, vagy építészeti rajz mellékter- méke az alkotási folyamatnak.
Kezdetben a terv testesíti meg a gondolatot, késôbb (megvaló- sulás esetén) maga a mû. A ter- vezés jelentôsége abban rejlik, hogy rajta keresztül kerekké formálhatjuk a világot, a részis- meretekbôl, mint önmagukban értelmetlen építôelemekbôl felépíthetjük azt.
Tanítható-e az építészeti ter- vezés?
A gondolat (tehát a lényeg) adomány. Megszületése álta- lunk nem befolyásolható. Vagy van, vagy nincs. Akár az ember, mindig kerek egészként fogan, jó esetben egészségesen fejlô- dik, máskor torzul vagy elhal. A megszületett gondolat átadha- tó, átvehetô. A tanítás-tanulás kényszere ezért csak a gondo- lat kifejezésének módjára, vagyis a tervezésre irányulhat.
Az építészeti tervezés taní- tásának módja
A tervezés tanításának legkifi- nomultabb – s hiszem, hogy leghatékonyabb – módja a ta- nulni hagyás. Olyan helyzet kialakítása, melyben a tanítvány kész megoldások kinyilatkozta- tása helyett lehetôséget kap a mester munkamódszerének, taktikai-stratégiai elképzelései- nek megfigyelésére. (A gondo- lat következetes végigvitelét, ki- teljesítését rendszerint számos belsô és külsô konfliktus kíséri.
Mindezek együtt gyakran olyan összetett problémakört jelente- nek, melynek puszta átlátása is megterhelô. A helyes megoldá- sok száma is több lehet. A ta- nítványt jó kompromisszumok megtalálásához elvezetni csak egy szemlélet kialakítása útján
érdemes.) Az együttmûködés alapja a személyes, korrekt és bizalmas munkakapcsolat kell legyen.
A mûtermi munka fontossága Míg a gondolat mindig szemé- lyes, individuális, addig az épí- tészeti tervezés és az építés kö- zösségi és nem demokratikus mûfaj. A tervezés ezért több- nyire hierarchikus felépítésû szervezetek vagy csoportok együttmûködését igényli.
A mûtermi közös munka, a résztvevôk teljes testi-lelki jelen- léte elengedhetetlen feltétele az eredményességnek. Alkal- massá válni az együtt dolgozás- ra, végül a folyamat szellemi irányítására: az építésszé válás egyik alapkövetelménye.
A vertikális mûterem az egyetemi építészképzésben A vertikális mûterem az épí- tészképzésben azt jelenti, hogy az oktatók és a tanítványok kü- lön-külön és együttesen is egy- fajta leképezését mutatják a fent említett mûtermi gyakor- latnak.
(A középület-tervezési tanszé- ken több éve kísérletezés folyik annak megismerése érdekében, hogy ily módon miképpen ja- vítható az oktatás hatékonysá- ga. A vertikális mûterem irányí- tója a mester. A csoport tagjai az oktatási feladattól függôen meghívott külsô oktatók, DLA- képzésben jelen lévô fiatal épí- tészek, diploma-, komplex- vagy belsô középülettervüket készítô hallgatók. A különbözô képzési szinteken lévô tanítvá- nyok (de tanárok is) a szemé- lyes együtt dolgozás során olyan többletismerethez juthat- nak, amit más úton nem tud- nának megszerezni. Az ered- mények a módszer helyességét még úgy is igazolják, hogy a mûködés körülményei (mûter- mi helyiségek nem lévén) igen hiányosak. A diplomadíj-pályá- zatokon sorozatosan szerzett döntô fölény, a mesteriskolára
és a DLA-képzésre bejutott fia- tal építészek száma jelzik a tanszék sikeres oktatási mûkö- dését.)
A pedagogizált környezet Ahhoz, hogy ideális nevelési környezetrôl beszélhessünk, a szellemi és fizikai környezet minden eleme, mozzanata egy adott pedagógiai célt kell szol- gáljon.
Mindenekelôtt a célt kell meg- fogalmazni, s ez esetünkben nem lehet más, mint olyan épí- tészek nevelése, akik érzékeny- ségükkel és szakmai felkészült- ségükkel nemcsak egyszerûen megfelelni akarnak a társada- lom napi elvárásainak, hanem személyiségükben vállalnak fe- lelôsséget teljes környezetük sorsa iránt. Akik tudják, hogy az ember újkori környezetalakí- tó tevékenysége a bioszféra legkártékonyabb, önpusztító folyamata. Olyan építészeket kell nevelnünk, akik számára az építészet elsôdlegesen „etikai probléma”.
A cél, jóllehet irracionális, mégis ez kell legyen. Még ak- kor is, ha szûkebb-tágabb kör- nyezetünkben olyan változások mennek végbe, amelyek e szándékkal sokszor ellentéte- sek. („Az életet tényleg ki lehet irtani. Az organizmus meg tud- ja semmisíteni önmagát. De a Mechanon egyet nem tud, a személyt elpusztítani. A racio- nalizmus mindenesetre az élet kiirtására tett legkomolyabb kí- sérlet.” Hamvas Béla)
Feltéve, hogy a cél elfogadha- tó, megállapíthatjuk, hogy a mûegyetemen az építészképzés szellemi és fizikai környezete je- lenleg kevéssé pedagogizált.
A tanterv a szükségesnél na- gyobb teret biztosít a mûszaki ismereteknek, a képzés mûvé- szeti jellege háttérbe szorul. Az építészeti tervezést egyszerû tantárgynak tekinti, annak szin- tézisteremtô képességét nem ismeri fel. A kar a tervezési tan- székeket nem alkotó egyénisé- gek köré, hanem egyszerûen az
épületek funkciója szerint szer- vezi, ezzel az építészet egysé- gességét kérdôjelezi meg. Az alkotómunka fizikai környeze- tét jelentô mûtermeket az egyetem nem tudja biztosítani.
A teljes képzés túlzottan piac- orientált.
A képzés színvonalának megôrzése
A gazdasági kényszerre hivat- kozva a hallgatói létszám jelen- tôsen megnôtt, így lehetetlen- né vált a képzés személyes jel- legének megtartása. (Ezt a gondot csak enyhíti, de meg nem oldja az említett vertikális- mûtermi próbálkozás.) A jelen- leg tapasztalható tömegesség az oktatásban minôségromlást is eredményez. (Az építészkép- zésben ez nem azt jelenti, hogy minden diák kicsit hiányosabb felkészültségû. Hanem azt, hogy a jók továbbra is jók, de aránytalanul nagyszámú pálya- tévesztett vagy gyöngébb ké- pességû társuk jelenléte miatt a rájuk fordítható „tanár-ener- gia” kisebb, összességében a képzés átlagos színvonala, ha- tékonysága csökken.)
Továbbgondolásra szánt ja- vaslatok
• Alakítsuk kétlépcsôssé az ok- tatást. A jelenlegi öt év kevés ahhoz, hogy az építészképzés jövendô feladatait (különös te- kintettel a megnövekedett hall- gatói létszámra és a várható minôségi követelményekre) ezen belül meg lehessen olda- ni. A két lépcsô bevezetése ezen ötéves idôtartamon belül csak rontana a korábbi helyze- ten, jóllehet a pillanatnyi gon- dokat enyhítené. Az igazi megoldás az lehetne, ha az öt- éves képzési idôn túl kialakul- hatna egy kis létszámú akadé- miai képzés. (Mely nem azonos a DLA-képzéssel.) Ezt a megol- dást nevezhetnénk az elôreme- nekülés stratégiájának.
• Ôrizzük meg a magyar okta- tási hagyományokat. Dolgoz-
zunk ki ennek megfelelô, mó- dosított tantervet. Az új tanterv tartsa szem elôtt a magyar ok- tatási hagyományok megôrzé- sét, gondolja újra a technikai és mûvészeti tárgyak arányát. A tananyagbéli átfedések meg- szüntetésével csökkentse a hall- gatóság fizikai leterhelését.
• Különösen a második lépcsô- ben erôsítsük a képzés mûvé- szeti jellegét. Teremtsük meg a mûtermi mûködés feltételeit, ôrizzük meg a személyes alko- tómunkán keresztül történô is- meretátadást.
• Gondoljuk újra és igazítsuk az új helyzethez a kar szerveze- ti struktúráját. A tervezési tan- székeket professzorok köré szervezzük. A tanári mûködés követelményeit és lehetôségeit hozzuk összhangba a szakma- gyakorlás szempontjaival.
• Erôsítsük az egyetem és a szakmai szervezetek kapcsola- tát. Összhangot kell teremteni a kiadott diplomák és a szak- magyakorlás felügyeletét ellátó kamarák követelményei között.
Mindez talán túl sok, talán ke- vés. Lehet, hogy bátor, lehet naiv is. Bizonyára nem elég kö- rültekintô, esetleg nem is új, vagy egyszerûen csak téves.
Biztos, hogy nem teljes.
Balázs Mihály
